Szatmár megyében nyolc tanintézetben 14 osztályt, összesen 325 helyet tartottak fenn, anyanyelvükön szakmát tanulni óhajtó magyar nyolcadikosoknak, azonban mindössze 49 hely telt be. Egy olyan megyében, ahol a hivatalos statisztika szerint is mintegy másfélszázezer magyar él. Ez a két osztály az építészeti és épületgépészeti, ahol egy gerinces magyar ember, Baranyai Tibor az igazgató. - Kötő József államtitkár jóváhagyásával már tavaly kapott egy magyar osztályt a szatmári közgazdasági líceum, ám a megadott 25 helyre mindössze ketten jelentkeztek Szatmárnémetiben, ahol legalább ötven-ötvenötezer magyar él! Az idén megismétlődött ugyanez. Akkor, amikor a Kölcseyben olyan éles volt a verseny, hogy száznál többen kiestek a felvételin. Joggal mondhatta dr. Czékely József, a Kölcsey igazgatója: "Adták volna csak nekünk azt a közgazdasági osztályt, garantálom, hogy ketten is jelentkeznek egy helyre!" Miért ódzkodtak a szülők a faipari, könnyűipari vagy a közgazdasági líceumtól? Azt válaszolták, hogy ott egy magyar osztály csak amolyan megtűrt, utolsó osztály volna. Továbbá ott az oktatáson kívüli programok is mind csak román nyelven zajlanak, s ezért sem éreznék igazán jól magukat csemetéik. A román vezetésű és román többségű iskoláknak nem érdekük, hogy magyar osztályt indítsanak. Vegyük észre, itt egyszerűen kenyérharcról (is) van szó! Ha magyar osztály indul, kevesebb lesz a román osztályok száma, minek következtében két-három tanár elvesztheti posztját. Ezért nem verik dobra, hogy lehetőség van iskolájukban magyarul is tanulni. Jobban kellett volna népszerűsíteni, hirdetni, hogy van mód anyanyelven tanulni. /Fiaskó a javából! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./
